1 Királyok 12:25-13:32

25. vers
TOP3 döntés a hívő életben!
Kivel házasodok össze? Mi lesz a hivatásom? Hol fogok letelepedni?
Jeroboám Sikem mellett döntött (Jeruzsálemtől É-ra 48 km, egy völgyben Ebál és Garizim hegycsúcsa között). Sok pénzből kiépíttette, majd benne lakott, de valamiért nem felelt meg neki! Átköltözött Pénuelbe. Mi lehetett a költözésének az oka? Geopolitika okok húzódtak meg a döntés mögött, vagy egy egyszerű boldogtalanság? Utódainak nem felelt meg ez a hely, Tirzába teszik át a székhelyet.

26-28a. vers
Gondolkodás vagy agyalás?
Jeroboám tele volt félelemmel. Tetteit a félelmei határozták meg. Az embereket összeköti a közös Istentisztelet. Félt attól, hogy a Jeruzsálembe átjáró emberek visszapártolnak és ő elveszíti a királyi székét. Az új Istentisztelei rend nem az ÚR kijelentéséből fakadt. A gondolkodás jó dolog, de az agyalás rossz útra vezet. A tömegeket elérő bevett vallássá vált keresztény Istentiszteleti rend is hasonló változáson ment át a IV-VI. századokban.

28-30.vers
Két borjú meg egy ökör (Jeroboám)
Az embereknek kellenek a szakrális élmények. Jeroboám ezt az élményt nem a TÓRA alapján töltötte be. Kultuszpolitikai intézkedése két Birodalmi Szentélyt hozott létre. G. V. Rad szerint ez Jahve-kultusz volt, a két borjú pedig nem istenkép, hanem Jahve jelképe (amennyiben igaza lenne, akkor nem ment volna a próféta meginteni a királyt). Áron hibájából nem tanult Jeroboám, sőt megduplázta azt. Elődeink hibáit nem szükséges megismételni.

31.vers
Új kultusz, új papok, új templomok, új ünnepek
A Tóra rendelkezéseit itt sem vette figyelembe, ami előírja a Lévita származást. Az ÚSZ-ben is csak újjászületett királyi papság szolgálhat. Nem mindegy, hogy valaki csak csinálja, vagy ajándéka is van rá. A képzés nem helyettesíti az ajándékot. (Rm12,6-8)
Templomot is épített Jeroboám. Templom, imaház nélkül nem lehet vallási élet????!!!!!!!

1-6. vers
Jeroboámot mégis csak szereti az Úr
Milyen jó azt tudni, hogy amikor mi a legvadabb módon is elpártolunk az Úrtól, Ő akkor is helyre akar állítani.
Isten embere (ish ’ha’elohim) megy oda. Isten embere egy ószövetségi terminus technicus, egy olyan karizmatikus emberre (gyógyít, prófétál, csodát tesz) utal, aki közeli, szoros kapcsolatban áll Istennel és Istentől kapott feladatokat hajt végre.
Jeroboám kezének megbénulása és meggyógyulása milyen célt szolgált? Jeroboám ezután már „szentként” élt?

7-32. vers
Az ÚR nevében történő visszaélések-csalások
Arányait tekintve ez a kis „melléktörténet” sokkal hosszabb és részletesebb, mint a fő történet. Jelen korunkban is többen visszaélnek az ÚR nevével. Az Úr nevében manipulálnak, hazudnak, saját gondolataikat, akaratukat az ÚR nevének köntösébe takarják.
 
1 Királyok 12
25 Jeroboám kiépítette az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt. 26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához! 27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. 28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból! 29 Az egyiket elhelyezte Bételbe, a másikat pedig Dánba vitette. 30 De ez a dolog vétekre vezetett, mert a nép eljárt az egyikhez Bételbe, a másikhoz pedig Dánba. 31 Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem a Lévi fiai közül valók voltak. 32 Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett. 33 A Bételben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett.

1 Királyok 13
1 De amikor Jeroboám az oltárnál állott és tömjénezett, Júdából Isten embere érkezett Bételbe az Úr parancsára, 2 és ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad! 3 Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu. 4 Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni. 5 Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr parancsára. 6 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta az Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt. 7 Azután a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked. 8 De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. 9 Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! 10 Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett. 11 Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak, 12 apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött. 13 Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta. 14 Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok. 15 Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret. 16 De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled. 17 Mert ilyen parancsot kaptam az Úrtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy. 18 De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki. 19 Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában. 20 Még az asztalnál ültek, amikor az Úr igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, 21 és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked, 22 hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába! 23 Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt. 24 És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. 25 Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt. 26 Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az Úr szavának, ezért az Úr prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és megölte. Így vált valóra az Úr szava, amelyet megmondott neki. 27 Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték, 28 ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. 29 A próféta fölemelte az Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse. 30 Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem! 31 Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is! 32 Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az Úr parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban.